Európai egyetemek
Krakkói egyetem
Lengyelországban a központi hatalom Ulászló (1320-1333) uralkodása idején megerősödött, s utóda, Nagy Kázmér (1333-1370) már erős, virágzó feudális államot kormányzott. Az állami egység fenntartását és erősítését fontos politikai feladatnak tekintette, és megvalósítására szakkép-zett jogászok, diplomaták, kormányzati szakértők seregét vo-nultatta fel. Közvetlen környezetéhez tartozott a Bolognában tanult Jaroslaw Bogoria Skotnicki gnieznói érsek, Jan Strzelecki krakkói kancellár és vicekancelláriusa, a történetíró Janko de Szaznkow, akik később az egyetemalapítás gondolatának lelkes támogatói, majd kivitelezői is voltak .
Krakkó a középkorban
A terv megvalósításához lengyel részről 1351-ben hozzákezdtek, de csak 1362 végén - 1363 elején indult lengyel küldöttség Rómába, hogy a pápai jóváhagyást kieszközölje. Ettől kezdve az egyetem alapítása körüli eljárás már az ismertetett séma szerint zajlott. V. Orbán pápa (1362-1370), az egykori bencés tudós szerzetes, aki egy időben a montpellier-i és avignoni egyetemen tanított s az egyetemi oktatás lelkes. pártfogója volt (több egyetemnek adott új kiváltságlevelet és saját költségén mintegy 1000 klerikus tanulmányait segítette), nem zárkózott el a lengyel uralkodó kérése elől. Levelet intézett a gnieznói érsekhez, és megbízta, hogy tájékozódjon az egyetemalapítás lehetőségei felől, a király és a város szándékairól. Párhuzamosan az uralkodót is felszólította, hogy terjessze be alapítólevelét és ismertesse azokat a privilégiumokat, melyeket az egyetemi testületnek kíván biztosítani. 1364. március 28-án Nagy Kázmér ki is adta az alapítólevelet. Részletesen szólt az egyetem fakultásairól és a tanárok javadalmazásáról. Három kánonjogi, öt római jogi, két orvos és egy bölcsész magister ellátásának terheit vállalta az ural-kodó, s arra évi 340 ezüstmárkát irányzott elő: A külföldi diákok számára pedig, külön kiváltságokat is biztosított. Körülírta a rektor hatáskörét, de leszögezte, hogy súlyosabb fegyelmi ügyekben az uralkodót illeti az ítélethozatal joga. Szándéka az volt, hogy egyeteme élére kedvelt hívét, a krakkói kancellárt állítsa, akinek hatáskörébe utalta volna az egyetemi címek adományozásának jogát is. Az alapítólevélben nincs szó a középkor legtekintélyesebb fakultásáról, a teológiairól, jóllehet az előzetes tárgyalások folyamán Rómában a lengyel küldöttek hangsúlyozták, hogy uralkodójuk teljes, négyfakultásos egyetem megalapítását tervezi. Az 1364. szeptember 1-én kiadott pápai alapítólevél ennek ellenére a leghatározottabban megtiltotta a hittudományi kar felállítását. Mi magyarázza ezt a tilalmat? Sokféleképpen kísérelték meg értelmezni. A legutóbbi kutatások a király és a krakkói püspök viszályára vezetik vissza, és kiegészítik más le-hetőséggel is; a pápaság ugyanis óvakodott attól, hogy a kereszténység peremvidékén fekvő királyság területén (amelynek uralkodója meglehetősen toleráns magatartást tanúsított az ortodoxok, zsidók és az ún. hitetlenek irányában) teológiai kart állítson, mert attól tartott, hogy dogmatikai tisztasága fölött nem tud majd kellőképpen őrködni . A király és a püspök ellentéte, valamint az alapítólevelet fogalmazó Jan Suchywilk kánonjogi doktor, krakkói kancellár személyes ambíciója pedig azt magyarázza meg, hogy a kancellári cím, amelyet rendszerint valamelyik egyházi méltóság (prépost, püspök, érsek) viselt, Krakkóban, a királyi szándék alapján, miért kerülhetett volna egy királyi tisztviselő kezébe. A pápa Suchywilk tervét meghiúsította, amikor határozottan leszögezte, hogy e méltóság mindenkori birtokosa a krakkói püspök legyen. Sajátos az is, hogy miközben a közép-európai egyetemek rendszerint a párizsi modellt követték és a tanárok univerzitásai voltak, Krakkóban bolognai mintára a diákok studiuma jött létre, a jogtudomány pedig, központi helyre került.
A krakkói studium generale megnyitása a királyával ellenségeskedő krakkói püspök miatt 1366. december 1-ig húzódott el. Az elkövetkező évekből már több adat szól a bölcsészeti és orvosi fakultás működéséről, s feltehető, hogy a jogoktatás megkezdésével sem késlekedtek. Nagy Kázmér király 1370-ben bekövetkezett halála törést idézett elő a fiatal studium életében. Utóda, I. (Magyar) Lajos (1370-1382), a lovagkirály nem tekintette szívügyének az egyetem sorsát, amely ugyan még néhány évet eltengődött, de 1373-tól kezdve már egyetlen adat sem beszél működéséről. Változást a század utolsó évei hoztak. Hedvig királyné és II. (Jagelló) Ulászló (1386-1434) felkarolták, támogatták az egyetem ügyét, és 1397-ben IX. Bonifác pápánál (1389-1404) elérték a teológia oktatására vonatkozó pápai tilalom feloldását is.
Az egyetem fejlődése gyors és törésmentes volt. Élvezte a Jagelló uralkodó kegyeit, aki szívén viselte sorsát. A korábban alapított Jagelló Kollégiumhoz, amelyben a magisterek, előadásaikat tartották és amely szűknek bizonyult, 1417-ben még két szomszédos épületet vásároltatott, s így alakult ki az egyetemi épület végső formája. De soká nem késlekedtek a kegyes alapítványok sem, létrejöttek a tanulóházak
A bölcsészeti fakultás Krakkóban is a legfontosabb és a leglátogatottabb volt. Az orvosi kar ezzel szemben csak a század végén fejlődött ki, eleve szerényebb keretek között, a páduai származású Joannes de Saccis orvosdoktor szervező munkája nyomán.
Krakkó a humanizmus korszakában Kelet-Európa központja lett. Sok külföldi tudós fordult meg itt, a kor legjelentősebb geográfusai, asztronómusai, asztrológusai, természettudósai találkoztak Krakkóban, és jelenlétük a természettudományos kutatás olyan központjává avatta a várost, ahol a XVI. század első felében megfogalmazódhatott a kopernikuszi életmű. Ezt a fejlődést tükrözi a hallgatók számának alakulása. Míg a XV. század első felében évente átlag 80-85 új hallgató iratkozott be, számuk a következő negyedszázadban 300-ra emelkedett, az 1500-as évekre elérte az évi 500-as átlagot. A XV. században így összesen 17 876 diák tanult Krakkóban, akiknek mintegy 50%-a külföldről érkezett. Az egyetem a XV-XVI. század fordulóján élte vi-rágkorát, szellemét az új humanista világkép és gondolkodás uralta. 1535 körül azonban hanyatlani kezdett, és ez a skolasztika újbóli felülkerekedésével járt együtt.